Értetlenül nézett rám… mondjuk nem is csodálom… Csak most
néztem meg őt jobban.. Haja ezüstszínben csillogott, szemei pedig kékek voltak,
akár a karjaiban tartott virágok. Testalkatát tekintve, magas, szikár termetű
volt. Könnyed eleganciával mozgott.
-
Tessék? – nézett mélyen a szemembe.
Nem tudtam megszólalni.
Túlságosan is zavarban voltam… Arcomra pír szökött ismét, és önkéntelenül is
lehajtottam a fejem.
-
Az én nevem Rikuto – mondta szelíd hangon, majd
állam alá nyúlt és kissé megemelte fejem, hogy szemembe nézhessen – És a tiéd,
hölgyem?
-
Ju-juria – dadogtam zavartan és elvesztem szemei
mélykéjébe.
-
Örvendek a találkozásnak – mosolygott rám.
Pár pillanatig csak néztünk
egymásra, mintha egy festmény csodálnánk… Szemében olyan vidámság csillogott,
amit egyszerűen nem lehetett leírni… és nem csak boldogság, hanem
határozottság, céltudatosság, értelem és józanész. Tényleg ő volt az. Ő az én
Rómeóm! Ekkor tekintet újra az ölembe fekvő könyvre vándorolt, majd ismét
szemembe nézett.
-
Leülhetek? – kérdezte, én pedig némán
bólintottam.
A virágokat letette maga mellé,
majd óvatosan levette a könyvet az ölemből… Megnézte a bor-tóját, majd
belelapozott és találomra beleolvasott.
-
„Ó, szent, kezed ajkad kövesse, rajta
Halld meg imám, ne lökj pokolba le”
Halld meg imám, ne lökj pokolba le”
-
„A szent csak áll, bár hallja az imát” – mondtam
neki válaszul rögtön.
-
„Állj s jutalmat én veszem im át.
Ajakadtól ajkam így lesz bűntelen” – mondta immár ő is fejből a következő sort és újra találkozott tekintetünk
Ajakadtól ajkam így lesz bűntelen” – mondta immár ő is fejből a következő sort és újra találkozott tekintetünk
Nem tudtam, most mit is kéne
tennem… ezt a sort egy csókjelent követi… vettem egy mély levegőt és
válaszoltam…
-
„De ezzel az én ajkam, bűnösebb lesz…”
Nem volt ideje válaszolni… vagy várni
mást tenni… megszólalt a csengő. Akár a turbékoló galambok, úgy reppentünk
szét. Tudtam, hogy voltaképpen semmi rosszat nem tettünk, mégis zavarban
voltam. Pár perces szünet után ő újra felém fordult, majd kezét nyújtotta.
-
Gyere, megmutatom hol a termed – mosolygott rám.